Rég volt a távhő szektort érintően ilyen aktív a jogalkotó, több új jogintézményt alkotott, (pl. maradékhő, maradékhő-értékesítő, kötelező fejlesztési terv, megújuló származási garancia) amelyek közül a származási garancia kapcsán bennem felmerült gondolatok ragadtatták meg velem a klaviatúrát. [Lásd: a távhőszolgáltatás során felhasznált hőenergia eredetét igazoló származási garanciáról szóló 263/2025. (VIII. 13.) Korm. rendelet]
A mintát a szabályozásra bizonyára a VER-en már régóta működő (megújuló energiaforrás) származási garancia rendszer adta. Ugyanakkor az is ismert, hogy a magyar távhőszektor a VER-rel ellentétben nem egy egységes és együttműködő országos rendszer, hanem sok különálló távhőrendszerből áll, amelyek egymással fizikailag nem állnak összeköttetésben. Ezt az adottságot viszont a jogi fikció segítségével figyelmen kívül hagyhatta a jogalkotó, és így a származási garancia rendszere lehetővé teszi, hogy az „X” településen termelt megújuló energián alapuló távhőt „Y” település távhőszolgáltatójánál lehessen felhasznált hőnek kimutatni.
Ha abból indulok ki, hogy a megalkotott szabályozási háttérrel a jogalkotó a távhőszolgáltatók számára ad a hatékony távfűtés törvényi definíciójának való megfelelőséghez adminisztratív (segéd)eszközt, akkor azt mondanám, hogy ebből a szempontból a feladatot ügyesen megoldotta. Ha ez a rendszer beváltja a hozzá fűzött reményeket, akkor annak eredményeként biztosan szebben fog mutatni a statisztikákban a hazai távhőszektor tagjainak törvényi definíció szerinti hatékonysága.
A származási garancia effektív költségéről/hasznáról viszont még nem beszéltünk, amit – tekintve, hogy erősen szabályozott a távhőárak kialakításának rendszere – nem is lehet egyszerűen a „piacra” bízni, hogy majd az megoldja a szokásos kereslet-kínálat modell mentén. Ezért a szabályozónak ezzel is lesz dolga.
Adódnak a kérdések. Elismeri a származási garancia bekerülési árát a szabályozás indokolt költségként a távhőszolgáltatónál, ha igen, milyen áron? Lehet ezen olyan haszna a távhőtermelőnek, amit nem kell kötelezően visszaforgatnia a távhőtermelés fejlesztésére, mert a származási garancia értékesítése az nem távhőtermelésnek tekinthető, hanem egyéb tevékenységből származó bevétel? És így tovább.
Összefoglalva: valamit tenni kellett azért, hogy a hatékony távfűtés EU-s jogból implementált – meglátásom szerint túlzóan a távhőtermelés energiamixére koncentráló – definíciójának való megfelelés több távhőszolgáltató számára is elérhető legyen, és bízom abban is, hogy a felmerülő kérdésekben egy korrekt joggyakorlat alakul majd ki. De végső soron ez még mindig csak játék a számokkal, a távhő lokális szintű hatékonyságnövelésének dimenziójában ebből nem származik kézzelfogható eredmény. Ezért még bőven maradt tér a hatékonyságnövelés támogatására, egyúttal érdemes lenne a hőtermelői energiamixen alapuló hatékonysági megközelítéshez képest szélesebb spektrumon közelíteni a témához.