A kormány által társadalmi vitára bocsátott Magyarország Helyreállítási és Ellenállóképességi Terve REPowerEU-fejezet (a továbbiakban: Tervezet) a geotermikus energia tekintetében is tartalmaz elképzeléseket annak érdekében, hogy a geotermikus energia részaránya az ország energiamixében, különösen a távhőellátásban érdemben növekedhessen.

A Tervezetben lévő „Reform 12 – A geotermikus szabályozási keret fejlesztése” elsősorban kutatási/bányászati szempontból kívánja a jogszabályi keretet fejleszteni, az időközben megszerzett jogalkalmazási tapasztalatok alapján, míg a Tervezet „Beruházás 11: Földhő hasznosítása” részében egyrészt a geotermikus termeléshez szükséges fúrás kockázatát mérsékelni hivatott változó intenzitású támogatást, másrészt a földhő hasznosítását szolgáló földfelszíni berendezésekhez, erőmű létesítéséhez kíván kedvezményes hitelkeretet biztosítani.

A neuralgikus pont az, hogy a Tervezet a beruházásokat támogatja ugyan, de nem veszi figyelembe, hogy a beruházás elkészülte után a távhőtermelő szabályozott piaci körülmények között működve, hatósági áron értékesítheti a termékét, ahol a mai körülmények között még szerénynek sem igazán mondható megtérülésre van módja, a jogszabályban[1] előírt bruttóeszközre vetített 4,5%-os nyereségtényező mellett, így ez ma egyáltalán nem vonzó terület a befektetők számára.

A jelenlegi, amúgy nem túl rózsás energiapiaci helyzetnek van egy olyan hozadéka, hogy most fiskális szempontok miatt is bőven megérné az eddigieknél erősebben ösztönözni a geotermikus energia kitermelését, mivel a távhőtermelésben a korábbiakhoz képest 4-szer drágább földgáz egy részét válthatná ki. A kérdést tehát úgy is feltehetjük, hogy melyik a fiskálisan racionálisabb és egyben az energiaszuverenitást jobban szem előtt tartó döntés: fenntartani a drága, devizában elszámolt és bizonytalanságokkal övezett import földgáz felhasználás támogatását, vagy inkább a hazai, időjárásfüggetlen, a dekarbonizációs célok elérését is segítő, a földgáznál lényegesen olcsóbban és forintban elszámolhatóan előállítható földhőre lenne jobb költeni, a távhőárszabályozáson keresztül?

Nyilván ez a kérdés költői, hiszen a Tervezet is úgy fogalmaz, hogy a geotermikus energia növelése „összhangban van a Nemzeti Energia- és Klímatervvel, ami célul tűzte ki a földgáz részarányának 50% alá́ csökkentését a távhő termelésében.” Viszont ez esetben nem elégséges a beruházások megvalósítását valamilyen szinten támogatni, mert a befektetőnek ez még önmagában elégséges hasznot nem biztosít. Egyszóval, a szabályozott távhőpiacon a piacihoz hasonló megtérülést kell biztosítani a szabályozásnak ahhoz, hogy vonzó legyen ez a terület, viszont ez a jelenlegi földgáz árak mellett már sokkal inkább megérné az állam számára is, mint eddig bármikor, hiszen az elmúlt fűtési időszakban előfordult, hogy a geotermikus energia összköltsége a tizede volt, a földgázból előállított távhő összköltségének. És nem kell nagy dolgokra gondolni a szabályozás módosítása tekintetében sem, hiszen elég lenne a jogszabályban lévő nyereségtényezőt módosítani kifejezetten a geotermikus energiát hasznosító távhőtermelők tekintetében például úgy, hogy a nyereségtényező évente változó mértékű legyen, és meghatározott fordulónapon érvényes EUR-ban denominált hosszútávú (10 és 15 éves) állampapírok súlyozott átlagos hozamát a szokásos üzleti kockázati felárral (6 százalékponttal) meghaladja. Ez eredményezné azt, hogy a szabályozott piacon az elérhető haszon már vonzó legyen, de ne alakulhasson ki extra profit.

Azt is meg merem kockáztatni, hogy a megtérülés piaci szintű biztosítása ezen a szabályozott piacon csak szükséges, de nem elégséges módosítás ahhoz, hogy a beruházások elinduljanak, mert arról még nem esett szó, hogy mennyi minden további feltételtől (fúrógép, szakember rendelkezésre állása) függ még a beruházások megvalósítása. Azt viszont nyugodtan kijelenthetjük, hogy ha egy geotermikus beruházás eleve nem képes hasznot hajtani a hatósági távhőárakon keresztül a beruházónak, akkor az a beruházás nem fog megvalósulni, holott az, hogy jelenleg az energiaszuverenitásunkat növelni képes földhő egyben a legolcsóbb is, olyan szerencsés együttállást jelent, amelynek révén könnyedén lehetne win-win szituációt elérni az üzleti érdek és a közjó viszonylatában. Az energiaszuverenitás értéke felbecsülhetetlen, eleve minden pénzt megér, és ha ráadásként a geotermikus energia segítségével még fiskális megtakarításunk is keletkezik, akkor azt a keveset, amibe kerül, nem tudjuk jobb helyre tenni.

[1] 50/2011. (IX 30) NFM rendelet 5. §